Milyen lesz az új szobor?
Zagyva László szobrászművésznek tettük fel kérdéseinket az új Hám János szoborral kapcsolatban.
Ahogy arról korábban már beszámoltunk, január 6-án, Vízkereszt ünnepén, a 11 órás püspöki szentmise után leplezik le a Székesegyház előtti téren a Zagyva László szatmárnémetiből elszármazott nyíregyházi szobrászművész alkotásaként megvalósuló új, Hám János szobrot. Megkerestük ezért a szobrászművészt, kérve, hogy meséljen a műről. Levélinterjúnkat alább olvashatják:
- Milyen szempontokat vett figyelembe, amikor megalkotta az új Hám János szobrot?
- Zagyva László: A Hám János szobor megalkotásakor elsődleges szempont volt egy olyan alkotást felajánlani a pályázat kiírójának, mellyel szándéka szerint méltón ápolhatja Hám János püspök emlékét, akit az egyházmegye második alapítójaként tisztelnek, és akinek egyházépítői tevékenysége szorosan összekapcsolódott áldozatos városfejlesztési munkájával. Másik szempont az volt, hogy saját szobrászi látásmódomat megőrizve olyan szobrot készítsek, melyet megért és magáénak érezhet majd az a közösség, amelynek készül, körülötte olyan tér kialakítását javasoljam, melyben e közösség tagjai otthon érzik magukat. Harmadik szempont az volt, hogy mindezeket olyan fegyelmezett szakmaisággal valósítsam meg, hogy a szobor és talapzata olyan egységes egésszé forrjon össze, mely emlékműként szervesen beilleszkedhet a környezetébe, részévé válhat a városképnek és úgy fizikailag, a felhasznált időálló anyagok révén, mint szellemiségében kiállja az idő próbáját.
- Hogyan épül fel a szobor ülő alakja, mit kíván sugallni, érzékeltetni a nézővel?
- A nyugodt méltósággal ülő püspök mozdulatával aktív, áldozatos és eredményekben gazdag életére kívánok utalni és emléket állítani egy olyan nyájas, de határozott egyházi vezetőnek, egy olyan gondolkodó személyiségnek, aki az értelem és a hit erejével hatott és épített. A szobor ülő alakja úgy épül fel, hogy a test tömegeinek finom elmozdítása visszafogott mozdulatot eredményez. A szobornak ez a dinamikus egyensúlya idézi a klasszicizmus derűs harmóniát kereső művészi szemléletét. A nyugodtan, de nem passzívan ülő szobor látványa kapcsolódik a Hám Jánosról korábban készült - és a köztudatban már így rögzült - ábrázolásokhoz.
- Hogyan illeszkedik a szobor a környezetébe?
- A szobor elhelyezése számára kijelölt kitűnő helyszín lehetőséget kínált arra, hogy a szobrot ne csak a város egy pontjára állított emlékműként, hanem egy nagyobb környezeti egység szerves részeként próbáljam meghatározni. A Székesegyház, a hozzá eszmeileg és történelmileg is kapcsolódó fontos egyházi személyiség szobra és szobornak helyet adó tér, mely ennél sokkal komplexebb funkciót kaphat közösségi térré alakulva, szerencsés esetben együtt kiemelkedő városképi elemmé állhatnak össze. E cél elérése érdekében a szobrot a tér egyik oldalára helyeztem dél felé fordítva, mely így, amellett, hogy egész nap jó megvilágítást kap, egy kissé a templombejárat felé fordul. Mozdulata, elhelyezése és tájolása révén a szobor összekapcsolhatja a Székesegyház előtti teret annak bejáratával és a téren körívben elhelyezett kő ülőhelyekkel. Ezáltal a szobor nemcsak jól illeszkedhet a környezetébe, hanem annak szerves részévé is válhat.
- Mitől, mivel emelkedhet ki ez a szobor az összes többi közül?
- A szobor kiemelkedő fontossága elsősorban az ábrázolt személyiség, Hám János püspök személyének történelmi fontosságából ered, melyben meghatározó szerepet játszik eredményes egyházépítői és városfejlesztői tevékenysége. Ezenkívül tudomásom szerint a Hám János szobor a város egyetlen nagy méretű ülő köztéri szobra. Az ülő szobor fontosságát nem egyedisége adja, hanem az a körülmény, hogy maga körül nyugalmat áraszt, és teszi ezt a Hám János szobor fokozottabban azáltal, hogy maga körül és a talapzatán is ülőhelyeket kínál a nézőknek is. Mégis a szobor leginkább a környezete által emelkedhet ki leginkább a város szobrai közül. A város szívében álló és a városképet meghatározó Székesegyház, az emlékmű és a tér különböző elemei - a szobor mozdulata, a talapzat és az oszloptalpak formai rokonsága, az ülőhelyek és a talapzat megegyező anyaga és formarokonsága, valamint az épület hat oszlopára rímelő hat ülőhely - egy egységes térré tehetik az oszlopcsarnokot, a templom előtti járdarészt és a szobor előtti félkörívet, valóságos közösségi térré alakítva azt.
